2018 - Fodor Ilda

Oláh Nóra

Fodor Ilda Őszi kert című kiállítására

(Makó-Bogárzó temploma, 2018. szeptember 02.)

Tisztelt Tárlatlátogatók, kedves Vendégek!

Egy rendkívül sokoldalú művész hozta el erre a jeles alkalomra munkásságának számában talán csekély, ám annál jellemzőbb darabjait. Bár úgy hiszem, hogy őt sokaknak nem is kell bemutatni, hiszen a szerves származási köteléken túl, egyéni és csoportos kiállítások egész során találkozhattunk vele és műveivel.

Több mint egy évtizede, a NATURA Marosmenti Művésztelep alapító tagjaiként vált igazán ismertté az egymást a művészetükben is tökéletesen kiegészítő bajai keramikus házaspár, Mészáros Gábor Mészy és a makói születésű Fodor Ilda, akit körünkben köszönthetünk.

Ilda légiesebb, törékenyebb, a nőiség jegyeit hordozó darabjai mindig izgalmas kontrasztot alkottak Mészy rusztikusabb, erőteljesebb plasztikáival, közben csalhatatlanul fel lehetett ismerni a közös vizuális jelrendszert. Hivatásukban jóformán együtt nőttek fel: mindketten az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán Schrammel Imre és Csekovszky Árpád növendékeiként indultak útnak. A bőséges organikus formakincsből feltöltekezve, azok lényegét kiragadva és jelképivé emelve, közben a kevésbé fontosat lesimítva, alakult kezük alatt a hagyományos keramikus anyag, a samott, a porcelán, a félporcelán.

A fájóan korán eltávozott Mészy emblematikussá vált, archaikus Kavicsasszonyait már csak a visszaemlékező szeretet és tisztelet idézi fel, ám a magára maradt társ - "megrendülésében is rendületlenül" - folytatja a megkezdett munkát.

A közös nyelvezetet a saját összetéveszthetetlen stílusjegyeivel erősíti, szívós elszántsággal építi újra a kettétört egészet. Alighanem a hiány is alkotó energiákat mozdított és mozdít meg benne. Szerteágazó, meg-megújuló ötletfolyamnak engedve és behatárolhatatlanul széles skálán, mégis felismerhetően "fodorildás" egyediséggel.

A fel-feltörő fájdalomnak enged utat expresszív erejű, vörös-fekete-fehér tónusokban manifesztálódó festményeiben, máskor finom figurális utalások, áttűnés-szerű elemek szelídítik ezeket a vallomásokat. Míg Mészy sajátos attribútumai a jellegzetes "Ős-Vénuszok" voltak, addig Ilda kedvelt figurái a macskák és a madarak - igaz, utóbbiak mindkettejük alkotásaiban fellelhetők. (A macskák pedig talán az egyik legnőiesebb karakterű élőlények, így valamiképpen mindig a feminin lelkületet vetítik ki...)

A plasztikák egyszer letisztult, puritán formai dokumentumok, a pozitív-negatív pólusok végletes egyszerűségével - másszor pedig az őselemek árnyalat- és felületgazdagságát hordozzák, földtörténeti korok fosszilis lenyomataira emlékeztetve.

Fodor Ilda keramikusként, szobrászként, festőként és grafikusként egyszerre képes jelen lenni műveiben, érzékeny formavilágát egyedien kifejlesztett anyagösszetételben munkálja meg, a természetből töltekező elemei egy nagyon is mai világlátással párosulnak.

Az augusztus forrósága Ildát minden esztendőben Makón, a Natura Marosmenti Művésztelepen találja. Ilyenkor félig-meddig hazatér, és a napi alkotói időszaka mellett módot talál arra is, hogy szétnézve rácsodálkozzon a megváltozottra és a változatlanra.

Így vall erről:

"Makó számomra a messzibe vesző, tovatűnt gyerekkor világát nyújtja újból és újból létezésemben, az utcákon végigjárva a ködbevesző múlt és a kézzel fogható jelen képei keverednek, különös erővel hatnak rám a szagok, illatok, mindig haza megyek, mindig otthon vagyok, az idő folyama egységes, megszakíthatatlan, erőt adó, még akkor is, ha egyre több idegen arc néz velem farkasszemet. Semmi fontos nem változott, megnyugtatnak a fák, az utcák, a gyönyörű régi házak, mind Andersen mester mesebirodalmai..."

Bogárzó ma olyan, mint egy darabka megelevenedett múlt, a mába ágyazva. A szelíd, ám következetes értékmentés légköre hatja át, mely alkalmat teremt az előbb felidézetthez hasonló, lelki-szellemi feltöltekezésre. Ilda számára ez remélhetőleg új ihletet, további alkotó energiát nyújt majd – mi pedig újra és újra gyönyörködve állunk meg a végeredmény előtt.

Köszönöm a figyelmet!