A templom és a lelkészlak építése

Adalékok a bogárzói templom és lelkészlak építéséhez

Tíz éve jelent meg a Makói Honismereti Híradó 2. számában Gruber László kiváló tanulmánya "A bogárzói templom és egyház története" címmel. A szerző munkájához fölhasználta az akkor rendelkezésére álló plébániai és püspöki levéltári iratokat, más forrásokkal egyetemben. Az elmúlt években módunkban állt rendezni és feltárni a Makó-belvárosi plébánia levéltárát. A rendszerezés közben sikerült, néhány még publikálatlan iratra bukkanni, amiknek bemutatásával kiegészíthetjük az említett dolgozatot.

A templom építése

A bogárzói nagy lélekszámú tanyavilágban, 1892-ben Cs. Varga István és felesége keresztet állított a régi iskola előtt. Ezzel az aktussal lehetővé vált a nyilvános istentiszteletek tartása. Templom hiányában a nagyobb ünnepeken a szentmiséket az iskola épületében lehetett csak megtartani. A tanyai lakosok a helyzettel nem voltak elégedettek, egyre többször vetődött föl egy templom építésének ötlete, terve. Elképzelésüket magáévá tette a bogárzói iskola tanítója Huber Ferenc, de támogatóra találtak Kayser Lajos kanonok, makói prépost plébános személyében is. A megvalósítandó cél érdekében - valószínű, hogy 1904. év végén - a helyiek "Bogárzói kápolna egyesületet" hoztak létre. Erről tudomást szerzett Okolicsányi Lajosné, Lonovics Ilona (Lonovics József volt csanádi püspök rokona), aki értékelve azt, hogy a bogárzóiak "anyagi viszonyaikhoz mérten önként megadóztatták magukat" felajánlotta Kayser Lajos plébánosnak, hogy a családi sírboltjukra tett alapítványuk fölgyülemlett kamatait fordítsák a templom építésére. A munka a gyűjtés és a szervezés megkezdődött. Huber Ferenc tanító, mint az egyesület elnöke, 1905. október 13-án értesítette Kayser plébánost arról, hogy "a kápolna helyének kijelölt földet az összehívott közgyűlés megvette." A vételár 224 koronát tett ki, az eladó a már megtett munka értékét nem számolta föl, vetőmagjának árát pedig egy egyesületi tag megtérítette. A jegyzőkönyvet és a vételt a plébános jóváhagyta, válaszlevelében kijelentette, "mi csak haladjunk ily szépen, mint megindultunk, hogy minél előbb dicsérhessük az urat új hajlékában."

1906. februárjában az építési munkák elvégzésére Csorba József és Dauda Sámuel makói kőművesmesterek tettek árajánlatot. Bár Dauda ajánlata kedvezőbb volt (3985 forint), a megbízást mégis Csorba kapta meg. Ő a föld, kőműves, ács, asztalos, lakatos, üveges, mázoló, bádogos munkákért, a szükséges építő és faanyagokért, valamint a tervezésért 4246 korona 52 fillért kért. Kayser Lajos plébános elérkezettnek látta az időt arra, hogy a történésekről beszámoljon a csanádi püspöknek. Levelében dicsérően írt a templomépítő mozgalomról, annak eredményeiről. Leveléhez jóváhagyás céljából csatolta az egyesületi jegyzőkönyveket, a költségvetést. Tájékoztatást adott arról, hogy a bogárzói és környékbeli tanyai lakosok már 1300 koronát adtak össze, a Lonovics alapítvány kamatjaiból 940 a Szent Antal perselyből pedig 1200 korona áll rendelkezésükre. Az építkezéshez még szükséges 1000 korona biztosítását a püspöktől remélte. A felterjesztésre Németh József püspök helyettes válaszolt. Örömmel vette tudomásul a tanyai templomépítő mozgalmat, az egyesület jegyzőkönyveit jóváhagyta és engedélyezte az építkezést. Azt azonban kérte, tisztázzák, vajon a felépített templom karbantartásáról, annak anyagi fedezetéről a jövőben ki, és milyen módon fog gondoskodni? Ezekről a kérdésekről választ várt.

Az egyesület a bogárzói iskolában 1906. május 27-én tartott népgyűlésen foglalkozott az aktuális feladatokkal. Huber Ferenc elnök beszámolt a plébános helyszíni látogatásáról és a kedvező döntésekről, egyben közölte a templom fönntartásáról szóló kívánalmakat. Az elnöki előterjesztés a jelenlévőknek "teljes örömet okozott," majd a résztvevők egyhangúan elhatározták, "hogy a jelen időben élő úgy az élni fogók…míg ők élnek a kápolna jó karbantartásáról gondoskodni fognak." Erre a célra vállalták, hogy addig nem nyugszanak, amíg 300 koronás tőkét adakozással és gyűjtéssel letétbe nem helyezik. A jelenlévők közül a jegyzőkönyvet és fogadalmukat a következők erősítették meg aláírásukkal: Huber Ferenc jegyzőkönyvvezető, Cs. Varga István, Balázs János, Brutyó Mihály, Juhász István, Balázs András, Czavalinga Márton, Benák János, Molnár János, Cseh Mihály, Balázs János, Cseh Ferenc és Csorba István. Németh József püspök helynök június 9-én jóváhagyta a népgyűlés döntését.

1906 nyarán megkezdődtek az építkezés előkészületei. Az építők elhatározták, hogy az építkezési anyagokat saját maguk szerzik be, annak a helyszínre szállításáról maguk gondoskodnak. Július 7-én Huber Ferenc arról panaszkodott Kayser plébánosnak, hogy a homok beszerzése balul ütött ki. Az történt ugyanis, hogy a tulajdonos a kialkudott 70 köbméter homokot, hivatkozva a munkások között föllépett "munkás mozgalomra", a kialkudott árban nem adta és nem fuvarozta ki. Huber felhatalmazást kért, hogy a beszerzés ügyében a legjobb megoldást választhassa. Arról is beszámolt, hogy a tégla 1/3-át már kiszállították, de a mezőgazdasági munkák miatt a hordás szünetel. A homok ügye decemberre megoldódott.

1907-ben felgyorsultak az építési munkálatok. Németh püspök helyettes január 31-én engedélyezte, hogy a Lonovics sírbolt alapítvány kamatjait felhasználhassák. Július 16-án már arra adott engedélyt, illetve felhatalmazást, hogy Kayser Lajos plébános a bogárzói kápolna keresztjét az előírt szertartás szerint megáldja. A Páduai Szent Antal tiszteletére épült templom a nyár végére elkészült. Felszentelésére 1907. szeptember 1-jén került sor ünnepélyes körülmények között. A püspöki hatóság megbízásából a szertartást Kayser plébános végezte Szíjártó Géza és Csipak Lajos teológusok segédletével, majd a templomot átvették Csorba József építési vállalkozótól. A szertartás után a plébános emelkedett hangú beszédet mondott, majd az olvasókörben népünnepélyt tartottak.

1907 szeptember, októberében megtörténtek az elszámolások. Csorba mester munkálkodásáért összesen 3182 korona 84 fillér díjazásban részesült. A tégláért, amit a makói városi téglagyárból vettek 800, a cserépért 180, a homokfuvarért 360, a munkadíjakra pedig 712 koronát fizettek ki. Ezeknek fedezetéül szolgált a tanyai lakosok által összeadott 1241, a Lonovics alap 1160, és a Szent Antal pénztár 1200 koronája. Ez az összeg nem volt elegendő, mert még más költségek is fölmerültek, de azt megtoldotta a plébános saját pénzéből, és a templompénztárból. Németh József már, mint apostoli kormányzó, 1908. március 13-án jóváhagyta az elszámolást és a hiányokra Dessewffy Sándor püspök végrendeleti hagyatékából kiutaltatott 1000 koronát. Huber Ferenc elnök Kayser plébánosnak számolt el 1907 decemberében. Leveléből kiderül, hogy a berendezésre befolyt 421 korona adomány, amibe nem számolták bele a kisharang 122 és a nagyharang költségét, amit Cs. Varga István vette meg 400 koronáért. Varga Jánosné öröklámpást, Takács Imréné oltárcsengőt, Csorba Istvánné két képet és egy szobrot, a földeáki Búza Mihályné két képet, Nacsa Imre két kis szobrot, Nacsa Ferenc egy szobrot és Cseh Mihály pedig két gyóntatószéket vásárolt székekkel. A bogárzói kápolna építésének költségeihez 277 fő járult készpénzzel, téglát fuvarozott 44 fő, homokot adományozott 12 fő, annak szállításához pedig pénzt adott 7 fő. Huber Ferenc külön megemlítette Cs. Varga Istvánt, aki "az összes ajánlat tevők közül, mint olyat, ki nem kímélte sem fáradtságát sem idejét, ő legtöbbel járult a templomhoz, úgy pénzzel, mint fuvar és kiszámíthatatlan idővel." Hasonló, talán még több dicséret megilleti Huber Ferencet, aki lelke, motorja, mozgatója volt a nemes ügynek. Beszámolóját a következő személyes köszönettel zárta, amit talán nem érdektelen teljes egészében közölni:

"Nagyságos Uram!

Gyenge vagyok akkor, hogy azt leírjam mily eredmény e vidéken lakó rom. kat. hívek vallásukban e kis templom. Visszatekintve a múltra, a jelennel összehasonlítva kiszámíthatatlan az áldásos eredmény.

Boldognak érzem magam, hogy szeretett vallásom érdekében, annak erősebbé tételéért a kis templom létrehozásán csekély tehetségem is osztályrészesnek mondhatom. Éltem napjai közt ezek lesznek a legszebb napok.

Lelki gyönyörrel nézem, minden alkalomkor, hogy mily számmal jelennek meg a buzgó hívők, hogy a nagyon jó Istennek hálát rebegjen elvett jókért, és áldását kikérjék nehéz és fáradságos munkájukra. E pusztában elhangzó harangszó mély megilletődéssel hat az ember lelkére. Ha valahol helyén való az ily vallásos dolgok, úgy ez a hely az.

A nép teljesen magára volt hagyatva, soha senki semmi ügyével komolyan nem törődött. Csodának mondhatom, hogy még ily helyeken az emberekben élt a hit. Ha van bűn, úgy az fogja a legnagyobbat elkövetni szerintem, ki vallásában való megerősítés ellen cselekszik, vagy azok ellen tör.

Engedje meg Nagyságod, hogy e kis templomot és e vidék buzgó rom. kat. hívőket kegyeibe megtartani kérni legyen szabadnom. Nagyságod nagy neve élni fog itt örökké. Esdve kérem kegyeskedjék jóakaratát a további időkre is éreztetni e vidéken lakókkal. Legyen szabad csekélységemet is jóakaratába ajánlani. Buzgón imádkozunk az egek urához, tartsa meg Nagyságodat soká, hogy jóságával bennünket és másokat boldogítson.

Vagyok és vagyunk örökre hálás hívei.

Makó, 1907. december 23.

Huber Ferenc."

Kayser Lajos pápai kamarás, prépost plébános nem felejtkezett meg a bogárzói hívekről. 1909. szeptember 30-án engedélyt kapott Csernoch János csanádi püspöktől arra, hogy az általa a templomnak adományozott egyházi ruhákat megáldhassa. Egyúttal azt is engedélyezték, hogy egy kehely aranyozási költségét a makói templom pénztárából fedezhesse. 1910. március 24-én Kayser jelentette a püspöknek, hogy kálvária céljára "tizennégy jobb család felajánlott egy-egy stációképet" amiket Münchenből rendelt meg. A bádogra festett képek megérkeztek és azok ünnepélyes húsvét másodnapjára tervezett felfüggesztésére és a képek keresztjeinek megáldására engedélyt kért. A szertartás elvégzésére felkérte Barmos György ferences házfőnököt, aki azt elvállalta. Közben a bogárzói hívek, eleget téve fogadalmuknak a templom karbantartására felajánlott 300 koronát összegyűjtötték. Az e célra létrehozott alapítványt 1911. szeptember 25-én jóváhagyta Glattfelder Gyula püspök.

A lelkészlak építése

A bogárzói templom elkészült ugyan, de 1916-ig csak a nagyobb ünnepeken tartottak benne szentmisét. A hívek ettől függetlenül minden vasárnap összejöttek pap nélküli közös imádságra. 1925-ben a templom már renoválásra szorult. Minden bizonnyal a javításokra tett 300 koronás alapítvány az infláció miatt értékét vesztette, ezért a munkák elvégzéséhez szükséges pénzt a püspökségtől remélték. A tanyavilág lelkipásztori szolgálatát az újvárosi lelkész látta el. 1933-ban megalakították a bogárzói tanyai külkáplánságot, amely az időközben megalakult újvárosi plébánia hatáskörébe tartozott. Az első külkáplán Mag Béla 1941-1942-ben az akkori tanítóval együtt az iskola épületében lakott. Egy lelkészlak felépítése égetően szükségessé vált.

A bogárzói lelkészlak építésével kapcsolatban Csepregi Imre esperes-plébános 1942. január 14-én jelentést írt az egyházmegyei hatóságnak. Beszámolt arról, hogy az egyházközség tulajdonát képező Csókás tanyai régi iskolaépületet átadták tulajdonba az ottani olvasókörnek. Az olvasókör az államtól, a vármegyétől és a várostól pénzbeli támogatást kapott. Az egyezség szerint ebből az összegből vásárolnak ötvenezer téglát, faanyagot, meszet, homokot, amit átadnak a bogárzói építkezéshez. Az építési anyagok fuvarozását magukra vállalták a csókásiak. Csepregi plébános megemlítette azt is, hogy a ház telkét –a templom mellett- Makó város képviselőtestületének döntése alapján már megkapták. Az építési munkadíjakat és az asztalosmunkát az egyházközségnek kellett állnia. A tervezést a városi főmérnök és az egyházközségi főgondnok magára vállalta.

Január 23-án Mag Béla tájékoztatta a plébánost a munkák állásáról. Közölte, hogy a téglaszállítás nehézségekbe ütközik, egyrészt azért, mert egy fuvarral csak 200-250 darabot tudnak szállítani és a makói téglagyár messze van, így egy út közel 40 kilométert jelent, másrészt nagy a hideg, az út és az időpont pedig nem a legmegfelelőbb. A szállítás lebonyolításának segítésére a lelkész megnyert tíz bogárzói lakost, de ígérte, hogy még legalább tizenötöt a közeljövőben meggyőz. Csepregi Imre már másnap válaszolt a levélre. Jelezte, hogy a tégla szállátását már meg lehet kezdeni. Ennek szükségességéről a következőket írta: "Fontos az, hogy legyen fuvaros a szállításra. Hangsúlyoznom kell most is, hogy a gazdák iparkodjanak kiszállítani a téglát amíg szánút van és nekünk is érdekünk, hogy a tégla kint legyen. Félő ugyanis, hogy tavasszal ismét omladozni fognak az épületek és akkor ha nem szállították ki a gyárból, egyszerűen el fogják vinni s akkor nem lesz miből építeni. A csókási gazdákat pedig nagyon közelről érinti a szállítás kötelezettsége, mert hiszen éppen ennek ellenében kapták meg a kör helyiségeit tulajdonukba! Legyenek tehát azon, hogy az anyagot kiszállítsák."

Csepregi Imre plébános 1942. június 21-én részletes tájékoztatást adott az egyházmegyei hatóságnak. Kérte, hogy a korábban jóváhagyott terveket tekintsék semmisnek, és a megküldött újabbat fogadják el. Ezt azzal indokolta, hogy a helyszíni szemlén nyilvánvalóvá vált, hogy célszerű a hideg elleni védekezés miatt a lakás minden részét összeépíteni. Előadta, hogy a kőművesmunkadíj 4450, az ácsmunkadíj pedig 1074 pengőt fog kitenni, beleszámítva a melléképületeket is. Közölte, hogy "az építkezést még nem kezdhették meg a mesterek, mert az anyag egészben még nincs a helyszínen, ahová a tél folyamán szánkón 30800 db. téglát szállítottak ki a tanyaiak. A faanyagot (épületfát) már megszereztük az ablakokkal együtt; a homokot ott a közelben kell kitermeltetve beszereznünk a drága fuvart megtakarítandók. Az épület alapjait mérnöki tanácsra téglatörmelék betonból készítik és így a fent említett mennyiségű tégla elég lesz. Beszerzendő még a fedőcserép, ajtók, mennyezetek deszkái és a padlódeszka, továbbá mész és cement." A fuvarok elmaradásának okát abban látta, hogy a nagy esőzések és belvíz miatt a gazdák földjeinek nagy része víz alá került. A helyzet júniusra nem sokat változott. A felszáradt területeket azonnal munkálni kellett, ami nagyon lekötötte az embereket. A munkálatok fedezeteként újólag megemlítette, hogy a csókási olvasókörtől kapják az összes fuvart és 6000 pengőt. Ezt azonban meglátása szerint legalább 4500 pengővel még meg kell toldania. E célból engedélyt kért a polgári fiúiskola építéséből visszamaradt, és egy ingatlan eladásból származó bevétel felhasználására.

1942. november 13-án Csepregi plébános már azt jelentette a püspökségnek, hogy a bogárzói lelkészlak annyira elkészült, hogy abba a lelkész már beköltözhetett. A belső részt bevakolták és bemeszelték, csupán két szoba padolása nem készült még el, de a szükséges faanyag már ott van a helyszínen így az elmaradt munka rövid időn belül pótolható lesz. Még hátra maradt az épület közvetlen környékének a feltöltése. Ezt a munkát még a tél beállta előtt el kívánták végezni. A plébános jelezte, hogy az építési költségek, munkadíjak és anyagárak kevés híján kiegyenlítést nyertek (11000p.), azonban a teljes összeg, – ami mintegy 16000 pengőre rúgott - nem áll rendelkezésére. A hiányzó mintegy 5000 pengő biztosítása céljából engedélyt kért arra, hogy kölcsönképpen felhasználhassák a makói temető pénztár tőkéjét. A válasz három nap elteltével megérkezett. Tudatták Csepregi Imrével, hogy a "megyésfőpásztor Őnagyméltósága igen nagy örömmel vette tudomásul, hogy a makó-bogárzótanyai lelkészlak rövid egy éven belül elkészült." Tudomásul vették, hogy fedezetlenül maradt 5000 pengő. A kötelezettségek teljesítése érdekében természetesen hozzájárultak a kölcsön felvételéhez, de csak egy elkészítendő törlesztési terv bemutatása mellett. Kilátásba helyezték azt, hogy talán az egyházmegyei vallásalapból tudnak néhány ezer pengőt kiutalni, de várhatóan azt is csak a következő év elején. A továbbiakban felkérték a plébánost arra, hogy a kultuszminiszternek címzett, de a püspöki hatóságnál benyújtott kérelmet szerkesszen, amiben összegszerűen tüntesse föl, hogy az egyházközség és a hívek mit adtak az új lelkészlakra, és kérjen a hiányzó összegre segélyt. Csepregi a felhívásnak eleget tett és a megszerkesztett kérelmet 1942. november 26-án felterjesztette a püspökségnek. A csanádi püspök helytartója 1943. február 1-jén örömmel értesítette a makóiakat arról, hogy a miniszter előterjesztésüket elfogadta és a kért célra 3000 pengőt utalványozott. Ezt az összeget az egyházközség már február 19-én átvette.

A templom bővítése

Talán még meg sem száradt a vakolat az újonnan épített lelkészlakon, amikor a hívők már kis templomuk bővítésén gondolkodtak.A mozgalom elindulásának pontos idejéről nincs megbízható adatunk. Az biztos, hogy 1943. szeptember 8-án Mag Béla lelkész azt jelentette Csepregi Imre plébánosnak, hogy a bogárzóiak a bővítésre és renoválásra 2000 pengőt megajánlottak, felét készpénzben a másik felét pedig fuvarban. Arról is beszámolt, hogy a helyszínre már kiszállíttatott 6000 téglát és a marosi homokot szintén néhány nap elteltével leszállítják. Csepregi plébános szeptember 11-én kérelemmel fordult Dr. Bécsy Bertalan makói polgármesterhez, illetve a képviselőtestülethez, amiben a bővítéshez legalább 10000 db. téglát kért. Két nappal később, rendes közgyűlésén, a kért mennyiséget megszavazták a városatyák. Időközben Szabó Imre városi főmérnök szeptember 15-én elkészítette a tervrajzokat és a műleírást. Érdemes belőle részletesen idézni, mert így képet kaphatunk az eredeti templomról és annak tervezett kibővítéséről.

"Műleírás

A Makó bogárzótanyai templom kibővítéséhez:

Ez a templom 1904 (sic!) évben épült tégla alapokra, cseréptetővel 7 méter széles 12 méter hosszú, egyhajós kis templom, 4 méter belső magassággal, sík famennyezettel. Elibe négyzetes torony épült 2 méter oldal hosszúsággal, bádog toronysisakkal. A torony alatt van a bejáró és a szélfogó ajtó. A templom hajója a nyolcszög három oldalával zárul, ezek nem szabályosak, mivel a középső hosszabb.

A templom környékén a tanyák és a lakosság száma megnövekedett, a templom melletti régi iskola tíz évvel ezelőtt újra épült. Ebben az esztendőben a templom mellé plébánialakás épült. A hívek tömegesen keresik fel a templomot, mely ezek befogadására már kicsi. A kibővítés most már halaszthatatlanul szükségessé vált.

A csatolt terv szerint az apszis záródás lebontódik az egész templom öt méterrel meghosszabbítódik, ugyanolyan záródással, mint a régi, de az apszis záró oldalai szabályosak és egyenlő hosszúak lesznek. A toldalékrész belső magassága az eddigi 4 méterrel szemben 5.50 méter. A szentélyrész és a hajó közé két oldalt 45 x 45-ös pillér épül, mely vízszintes gerendázattal áthidalva elválasztja a régi 4 méter magas hajót a magasabb új szentélytől. A jövőben, amikor a szükséges pénz rendelkezésre áll, a régi rész is ugyanolyan magasra emelődik fel, mint a most hozzá épülő szentély. A jelenlegi templomablakok mid befalazódnak és a keleti oldalon 5 db. 55 cm. széles 2.10 m. magas ablak épül félkörös záródással, kívül-belül kajácsos kiképzéssel. Az ablakok nem nyithatóan készülnek. A régi szokásoknak megfelelően az ablakok csak a keleti oldalra épülnek. A szentélyzáródás északnyugati záródásához 3 x 3 méter, belsőméretű négyzetes sekrestye épül, 3 méter belső magassággal egy db. 55 x 150 cm. magas félkörű záródású nem nyitható ablakkal, külső vasráccsal, 0.80 x 2 m. méretű, külső, kifelé, belső befelé nyíló ajtókkal.

A szentély márványmozaik lapburkolatot a sekrestye deszka hajópadozatot kap. A templom padozata 32 cm-rel alacsonyabban fekszik, mint az előtte elvonuló Bogárzói kereszt dűlő út szintje, ezért az újonnan épülő szentély padozata 48 cm-rel magasabbra épül, mint a templom jelenlegi padozata, úgy hogy a templom szentélye és hajója között 3 lépcsőfok épül. A jövőben a hajónak a szentély magasságába való felépítésekor, annak padozata is 32 cm-rel megemelendő lesz, amikor is a hajó és a szentély között csak 16 cm. szintkülönbség lesz 1 lépcsőfokkal.

A tető és a mennyezetszerkezet egybeépül.

A szentély mennyezete, vakolt sík deszka mennyezet, a mennyezet és függőleges falak szögletében nagyobb méretű deszkaíves átmenet tükörboltozat szerűen kiképezve…A templom falai úgy az új, mint a régi részen a víz felhatolása ellen kettős szigetelést kapnak és az összes ereszetekre új bádog függő ereszcsatorna és lefolyó csatorna épül. Végül a templom falai köré és a paplaktól a sekrestye bejáratáig tégla gyalogjárda épül.

Csepregi Imre esperes plébános 1943. szeptember 29-én beszámolt a munkák állásáról az egyházmegyei hatóságnak. Felsorolta a megtett intézkedéseket. Az építkezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a munkákat házilagosan, Szabó főmérnök és az egyházközségi gondnok ellenőrzésével, felügyeletével fogják elvégezni, mindig csak annyit amennyire megvan a pénzük. Október elején a plébános a püspökség tudtával és támogatásával a vallás és közoktatásügyi miniszterhez fordult ismételten segélyért. A kedvező döntés most sem maradt el. November 24-én a makói egyházközség arról kapott értesítést, hogy a miniszter 3000 pengőt utaltatott ki egyrészt a lelkészlak még hiányzó költségeire, másrészt pedig a templom bővítésére.

Októberben megkezdődtek a munkálatok Kereső kőműves mester vezetésével. A háborús viszonyok miatt az építkezés lassan haladt. A nehézségek ellenére 1944. augusztus 29-én Csepregi Imre plébános már a következőket jelenthette: "a bogárzói templom bővítése befejezést nyert és a jövő vasárnap, szeptember 3-án, amikor a régi szokás szerint un. fiók-búcsút tartanak a hívek…történnék a nagyobbított templom megáldása." A plébános jelentésére szeptember 2-án válaszolt Hamvas András csanádi püspök. Ebben örömét fejezte ki, hogy a bogárzói templom bővítése befejezést nyert, egyúttal felhatalmazta Csepregi Imre plébánost arra, hogy templomot megáldja.

A templom oltárképének (Páduai Szent Antal) megfestésére Dehény Lajos művész-tanár ígéretet tett. Dehény 1944. augusztus 24-én kelt levelében értesítette Csepregi plébánost, hogy "ígéretemhez híven az oltárképet is megfestettem. A keret aranyozása most van munkában, mert a hozzá való anyagot nehezen lehetett beszerezni…tervem az, hogy a jövő hét elején…átviszem a képet a földeáki plébániára, ahol hivatkozom a méltóságos úr rendelkezésére és onnan már könnyebb lesz Bogárzóba szállítani." Levelét a következőkkel fejezte be: "Szerettem volna én is ott lenni ezen az ünnepélyes szent misén, de ebben az iskolaév megkezdése és a jelenlegi utazási körülmények megakadályoznak. Riasztások, légiháborúk stb. és nekem is két kis fiam van és így –mély tisztelettel kérem a méltóságos urat, hogy meg nem jelenésemet ne vegye rossz néven. Fogadják tőlem ezt a képet szeretettel és kérem a méltóságos urat, hogy a kép alatt bemutatott első szent misében érettünk imádkozni szíveskedjék." A püspök említett levelében felkérte Csepregi Imre plébánost, hogy a művésznek munkájáért és adományáért a nevében is mondjon köszönetet, egyúttal elfogadta azt a javaslatot is, hogy "az oltárkép festőjének és adományozójának szándékára, b. e. szüleinek a lelki javára, a mindenkori bogárzótanyai lelkészek, évenként: augusztus 25-én kötelesek legyenek egy csendes sz. misét mondani, amely kötelezettséget a sekrestyében, a szokott táblázatos kimutatásban szintén fel kell majd tüntetni."

A szeptember 3-i búcsú és templom szentelés lebonyolításának programját Mag Béla bogárzói lelkésznek írt levelében pontosan meghatározta Csepregi plébános a következők szerint: "Vasárnap innen -feltételezve a város autóját- ½ 9 óra körül indulnánk és 10-kor legkésőbb megkezdődnék a szentelés szertartása / a hívek nem foglahatnak helyet a templomban addig, amíg a templom kívül meg nem szenteltetik, tehát kívül maradnak és csak akkor mennek be, amikor a papság bevonul; bent a Mindenszentek litániáját- magyarul- végezzük ami a szertartáshoz tartozik recitálva és így a híveket is bekapcsoljuk a szentelés szertartásába /. Ennek végeztével szentmise kezdődik és ev.-kor szólok hozzájuk az oltártól. A szentelés eltart így délig biztosan."

A templomszentelés nem zajlott le zökkenőmentesen, a bombatámadásoktól való félelem miatt Csepregi Imre plébános is az ünnepség után visszasietett Makóra, később nagy zivatar támadt. Bogárzóba többen nem tudtak elmenni, így nem volt ott Héjja Péter gazdálkodó és felesége Katona Rozál sem, pedig nekik köszönetet akart mondani a plébános azért, mert "Héjja" néni annak idején vallásos buzgalomból felajánlotta, hogy kifizeti a templom ablakainak költségeit.

Gilicze János levéltáros, Makó

Megjelent Bogárzói emlékkönyvben 2007, a Marosvidék Baráti Társaság kiadásában