Dr.Tóth Ferenc írása Mag Béla plébánosról

Tóth Ferenc

Mag Béla lámpást gyújt Bogárzóban

Diákkoromban még kettős földnyilvántartás volt: egyiket a bíróság épületében székelő telekkönyvi hivatal, a másikat a városházán a birtoknyilvántartó vezette. Az utóbbira az adókivetés miatt volt szükség. Apámat – az addigi második kerületi adótisztet – 1939-ben választották meg birtoknyilvántartónak. A mindenkori adó összegét persze nem csupán a föld aranykorona értéke, de az elemi csapások is befolyásolták. Ebből aztán Bogárzónak jól kijutott; hol az aszálytól, hol víztől szenvedtek. Édesapám igencsak évente járt Bogárzóban kárfelmérésre. Ilyenkor a város kocsiján kiszállították a ládákban tárolt kataszteri térképeket, és bizottsági tagokkal minden adócsökkentést kérő tanyában megfordultak. A nagy távolság miatt naponta nem jöttek haza, kint is aludtak. Igaz barátság is szövődött sok gazdával, de Mag Béla lelkésszel is.

Hátrányos földrajzi adottság

Az ottani gazdák úgy jártak, mint a makói 48-as honvédek. Mindkettőjüknek a legalacsonyabb fekvésű terület jutott: a forradalom harcosainak "jutalmul" Honvéd, a bogárzóiaknak a vidék legvizesebb szikes határrésze. De mindkét terület népe szívós és kitartó volt. A nincstelen honvédiek hagymakultúrát teremtettek, a bogárzóiak megmutatták, hogy a "székvirág" a sziken is kivirul, és gyógyító erővel bír. Szívós munkával és kitartással valóban elfogadható életmódot teremtettek maguknak.

Makó határában nem volt még egy olyan terület, amelyet évről évre annyi természeti csapás ért volna, mint Bogárzót. Évszázadokon át a víztől szenvedtek. A Bogárzói-ér a kisebb vizeket összegyűjtötte, de lefolyása nem lévén, a térség teljesen ki voltak szolgáltatva a természet kénye-kedvének. Az ármentesítési munkálatokat az 1883-ban megalakított Szárazéri Társulat végezte. Irányításukkal 1889–93-ban megépült a Csorgó, hivatalos nevén a Sámson–Apátfalvi Főcsatorna, amely Bogárzótól Apátfalváig lett volna hivatva a vadvizek maradéktalan levezetésére. Erre a két méter fenékszélességű csatorna nem volt képes. A gazdák nagyon sérelmezték, hogy évről évre akkor is fizetniük kellett az ármentesítési járulékot, ha földjükön víz állt.

A szeszélyes időjárásokból ragadjuk ki azt a két esztendőt, amire még a mai idős nemzedék is emlékezhet. 1939-ben az esőhiány miatt szinte semmijük sem termett, ezért nyolcvan bogárzói gazda memorandumban kérte adójuk csökkentését. A következő esztendőben tanyáik egy része víz alá került, sőt rogyadozni kezdtek. 1940-ben újabb katasztrofális helyzet állt elő: a Fehérvári dűlőtől a bogárzói gátőrházig víz öntötte el a határt. A vízben álló tanyákról kezdték leszedni a cserepet és a tetőszerkezetet, hogy mentsék, ami menthető. Joó Sándor tanyája össze is dőlt. A romok alá kerültek bútorai, gazdasági eszközei, a padláson és a kamrában tárolt takarmány- és élelmiszerkészlete. A bogárzóiak megsegítésére az árvízvédelmi kormánybiztos két nagyteljesítményű szivattyút biztosított, de teljesítményük kevésnek bizonyult. Héjja Péternél egy méter, Csorba Jánosnál egy öl mélységű volt a víz. Ekkor 15–16 gazda önszántából, az utólagos jóváhagyás reményében, megnyitotta hat helyen a Csorgó oldalát: a zsombéki gátőrház közelében a Takács Mihály féle földnél; Farkasék hídjánál; Balázs Péter tanyájánál; a kanyarnál Szabó Lajos kovácsmesternél; Csorba János tanyájánál; Börcsök Imre tanyájánál.

Bogárzóban akkoriban 245 gazda 2229 holdon gazdálkodott. A vízbajok együtt jártak a járhatatlan utakkal is. A rákosi és igási utak közötti öt és fél kilométer hosszúságú bogárzói bekötőút kövezése szintén az 1930-as évek végén igen komolyan felvetődött. A megye és a város is jóindulatúan állt hozzá. A 2600 tonna kő szállítására a kereskedelmi miniszter ötven százalékos vasúti fuvarszállítási kedvezményt ígért. A gazdáktól katasztrális holdanként két fuvar teljesítését, az igával nem rendelkezőkre hét-nyolc pengő hozzájárulást kértek. A bogárzóiak ellenállását az út feltöltésének a földtulajdonosokra való hárítása váltotta ki. Az épülő út magosításához szükséges földet ugyanis azoknak a gazdáknak kellett volna biztosítaniuk, akiknek a birtokánál az út elvonult. Erre három-négy kivételével senki sem volt hajlandó. Ragaszkodtak a pénzzel való megváltáshoz. Lakossági hozzájárulás hiányában a kövesút létesítése meghiúsult. Ekkor az újságíró a makóiak jellemzésére néhai, megboldogult Bezdán József prelátus szavait idézte: A makói embert még a mennyországba is erőszakkal, hajánál fogva kell berángatni. A kövesút építése így csaknem egy évtizeddel eltolódott.

Az eddig leírt természetföldrajzi állapot hozzásegít Bogárzó szó eredetének tisztázásához. A szó etimológiáját egykori magyar tanárom, Inczefy Géza (1906–1974) fejtette meg. A zárkózott, szinte elefántcsonttoronyba visszavonultan élő tanárunkról nem is sejtettük, hogy két éves makói tartózkodása milyen mély nyomokat hagyott életében. Kéziratos térképeink búvárlása oly annyira meghatározó lett életében, hogy három évtized multán, szegedi főiskolai tanárként kandidátusi értekezését a Makó környéki földrajzi nevek névtudományi vizsgálatáról írta. (Amikor könyvének terjedelmét – pénzügyi nehézségeire hivatkozva – az Akadémiai Kiadó meg akarta húzni, átjött Makóra, és a múzeumban elpanaszolta gondját. A nyári szabadságok idején tanácsi vezetőt nem lehetett találni; de a járási művelődési osztályon Kurucz János gazdasági előadó magára vállalta a hiányzó összeg megszerzését.)

Inczefy Géza a Bogárzó elnevezést Tálas Istvánnak a kiskunsági népi állattartásáról szóló munkájában leírtak alapján fejtette meg. Különösen nehéz a barom őrzése bogárzás idején. Rend szerint pünkösd előtt bogárzik a jószág. A högyös bogár az állat körme közé bújik, és igen nyugtalanítja. Bogárzás kezdetekor a barmot homokos vagy vizenyős helyekre terelik, ahol a körmök közé behatoló víz vagy homok megöli az élősdit. Ezeket a területeket a pásztorok bogárzóknak nevezték. A szomszédos Igás-név hasonlóan keletkezett, ott igás barmokat legeltettek. Hatrongyoson valóban hat szegény család volt a megtelepülő. Rákoson pedig egy vízállásos területen elszaporodtak a rákok, Csókáson a varjúféle madár lehetett gyakori. Úgy tűnik, a földrajzi nevek eredeztetésében olykor nélkülözhetetlen segítséget nyújt a néprajz.

Mag Béla pályakezdése

A Csanád megyei Kevermes községben született 1910. szeptember 22-én. Középiskoláit Egerben, teológiai tanulmányait A budapesti központi szemináriumban végezte. 1934. július 1-jén szentelték föl. Első állomáshelye Szőreg volt. Péter László szerint a jóvágású, ragyogóan prédikáló, közvetlen, jó kedélyű fiatal pap megnyerte a hívek tetszését. Ez óhatatlan feszültséget, féltékenységet keltett főnökében, az egyébként szintén kitűnően szónokló, az átlagnál nagyobb műveltségű, de kissé mord Szalma Józsefben. A plébános és a káplán viszonya közismerten nem volt eszményi. Két dudás nem fér meg egy csárdában: e két kitűnő ember sajátosan szembe került egymással. Mag Béla átvette a cserkészcsapat vezetését, parancsnoksága alatt sok sikeres műkedvelő előadást, emlékezetes ünnepélyeket, élményt jelentő táborozásokat, kirándulásokat rendeztek. A cserkészcsapat otthonában a karácsonyi ünnepségek hangulata maradandó élményt hagyott.

Glattfelder Gyula megyés püspök 1937 augusztusában Mag Bélát a szeged-belvárosi plébániára helyezte. A Fogadalmi templomban tartott prédikációi a szegediek körében is népszerűek voltak. A püspök 1941 őszén váratlanul a makó-bogárzói külkáplánságba helyezte át. Derült égből villámcsapásként hatott a váratlan áthelyezés. Oka Mag Béla szociális gondolkodása és szemlélete volt. Nézeteit szülőfalujából, a baloldaliságáról elhíresült Kevermesről hozta magával. Gyermekkorában megismerte a Viharsaroknak nyomorúságát, a szegényparasztok baloldali mozgalmait. Ezek kitörölhetetlen nyomot hagytak benne.

A szülőfaluról 1946-tól a makói, szegedi és az országos lapok arról cikkeztek, hogy Kevermesen és környékén állandósult a katolikus papság elleni izgatás. Mivel Farsang László plébános nem volt hajlandó a politikai gyűléseken részt venni, gumibottal megverték, majd két segédlelkészével együtt a mezőhegyesi internálótáborba szállították. Erre Hamvas Endre püspök az egyházi szolgálat nélküli templomot bezáratta. Nem sokkal korábban az egyház kötelékéből kizárt katolikus lelkészek megalakították a mariavita egyházat. Mivel a sajtóból tudomás szereztek a kevermesi eseményekről, a bírónak felajánlották szolgálatukat. A szekta püspöke, Csernohorszky Tamás két papjával meg is jelent Kevermesen, tábori misét mutatott be, gyóntattak, eskettek. A kommunista párt titkára akkor lepődött meg, amikor a mariavita papjainak számláját vendéglős hozzá vitte kiegyenlítésre. Az internálásból kiszabadult Farsang László plébánost hívei örömmel fogadták, de tovább nem maradhatott állomáshelyén.

A tanyai lelkész

Mag Béla a bogárzóiakkal azonnal szót értett, hiszen paraszti életmódban nőtt fel. Hívei megszerették, máig a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel emlegetik nevét. Apámmal is baráti kapcsolatot tartott. Többször megfordult szugolyi szőlőnkben. Egyik alkalommal kis házikónk ajtófélfájára írta: "Még savanyú a szőlőd. Itt járt Mag Béla".

A bogárzói külkáplánság lelkészlakkal nem rendelkezett, ezért a lelkész két évig a nőtlen tanítóval az iskolában lakott. Péter László ekkoriban kerékpározott el egykori cserkészparancsnokához. Újságpapíron szalonnát, szárazkolbászt, hagymát ettek, ezzel tudta megkínálni.

Makón mit sem törődtek politikai okokból történt áthelyezésével, elismerték tehetségét és szónoki képességét. Bécsy Bertalan polgármester őt kérte fel Horthy Miklós kormányzó 75. születésnapján, 1943. június 18-án rendezett díszközgyűlés ünnepi beszédnek elmondására.

Mag Béla feltette a kérdést: Milyennek is rajzoljam?

Fessem-e, mint a »Navara« hősét, amint sebesülve hordágyról osztogatja parancsait? Vagy rajzoljam abban az ihletett pillanatban, amint kimondja: Nem hallgathatom a fű növését Kenderesen, midőn Szegeden a Magyar Géniusz bontja ki szárnyait egy második honfoglaláshoz? Vagy úgy, amint fehér lovon, mint országalapító, bevonul felszabadított városainkba? Festhetem így is, úgy is, hisz mindegyik valóság…

Az államfő megszentelt hagyományaink, reményeink és vágyaink megtestesítője. Uralkodó vér a nemzet véréből. Hús a nemzet húsából. Joga a nemzet joga. Méltósága a nemzet méltósága. Sorsa a nemzet sorsa. Tragédiája a nemzet tragédiája. Az uralkodó az ország legfelsőbb tekintélyének megtestesítője.

A szónok megosztotta a hallgatósággal azoknak a perceknek a benyomásait, amikor 1938. november 11-én Horthy Miklós bevonult Kassára.

Hűvös őszi reggel… Hosszú rabság után az Atya találkozik gyermekeivel... Megérkezett, jön, közeledik fehér lován Magyarország kormányzója, délcegen, diadalmasan; mámoros, eget verő éljenzés kíséri mindenütt… Egyszer csak lelkünk ablaka elhomályosodik. Szemünk könnybe lábad, és nem látunk semmit. Restellem. Férfi ritkán sír. Le akarom törölni az árulkodó könnyeket. Körül nézek. Látom, mindenki sír… Milyen biztonságos tudni, hogy nekünk ilyen vezérünk van…

Beszédét osztatlan tetszés fogadta. A polgármester indítványozta az ünnepi beszéd megörökítését a díszközgyűlés jegyzőkönyvében.

Dr. Csepregi Imre pápai prelátus naplójából tudjuk, hogy lelkészünket 1945-től többször foglalkoztatta az áthelyeztetés gondolata. Maradt. Minden idejét a hitélet megteremtésére fordította. Remekbe szabott szónoklataival egy csapásra megnyerte híveit. Ez nem csupán Bogárzóra, de a tanyavilágra is vonatkozott. Öt tanyai miséző hely és tizenkét tanyai iskola hittantanítása nyugodott a vállán. Az oroszok bejövetelekor a bogárzói tanító elmenekült, vállalta helyettesítését. Méheivel foglalatoskodott, és mindenképpen lóra, kocsira vágyott. 1945 júniusában a főhatóság által lóra kiutalt összeget, 1960 pengőt, hízók vásárlására fordíthatta. Ősszel a város kiutalta számára a kórház volt lovát. A leégett makó-újvárosi templom tetőzetére 1610 pengőt gyűjtött híveitől. A bogárzói templomnak harmóniumot és kályhát vásárolt. Miután nem kaptak napszámosnőt, unokahúgával – aki házvezetője volt – kimeszelte a lelkészi épületet. A hölgy öt-öt napi napszámmegtérítést, vagyis 3000 pengőt kért az egyházközség pénztárából. Csepregi prelátus úr ezt visszautasította.

Farsang László meghurcoltatásakor betegszabadságot kért, és szülőfalujába ment. Elvégezte az elhurcolt plébános helyett a napi litániát, majd a püspöki hivatalhoz, az egyházi főhatósághoz fordult utasításért, hogy mitévő legyen, mert lejárt a szabadsága, várják a hívei. A válasz az volt, térjen vissza állomáshelyére, a templomot zárja be, az oltáriszentséget vigye át a legközelebbi templomba. A templom ajtajában három rendőr állta útját, a templomból nem volt szabad semmit elvinnie. Ekkor kocsira ült és elment.

Kiss Imre makói polgármester igen tisztelte Mag Bélát. Amikor 1947. június 6-án Miskolc testvérváros küldötteivel járta a tanyavilágot, a Csókáson tartott ebédre a lelkészt és néhány gazdatársát ebédre hívta. Ekkor lelkészünk dr. Csepregi Imre prelátustól felmentést kért a pénteki böjti tilalom alól. Megkapta.

Az 1848-as forradalom centenáriumán Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága és Makó város képviselőtestülete a városháza tanácstermében együttes díszközgyűlést tartott. Az ünnepi beszédet Mag Béla mondta. Az évforduló jelentőségét többek között ezekkel a szavakkal méltatta:

Március idusának hősei, dicső emléketeket idézve, jelentjük, hogy nem volt hiába a harcotok! Megfizettük a múltat a jelen adójával! Ezért örvend, ezért ünnepel ma Magyarország! Ha valaki azt mondaná: csendesebben vigadjatok, hát nem volt itt eddig szabadság? – Azt felelném: de igen, volt! Szabad volt éhbérért dolgoztatni! Szabad volt a magyar zsellérasszonyoknak a mintabirtokokon szalmára szülni, a teheneknek pedig lepedőre elleni! Szabad volt a magyar Földnélküli Jánosok százezreinek kivándorolni! Szabad volt a magyar agyat és szívet tőle idegen hóbortokkal maszlagolni! Szabad volt március tizenötödikén hurrá-hazafisággal, habzó szájú irredentizmussal, gyepűkkel és Kárpát–Duna– Nagyhazával elködösíteni a magyar lét üszkösödő problémáit!

Atyámfiai, bizony mondom, hogy a magyarság milliói nem ilyen szabadságért éltek-haltak! Az elmúlt idők vezérkedői azzal áltatták magukat és táborukat, hogy Magyarországon rend és nyugalom van. De ez a rend a börtön rendje volt, ez a nyugalom a temető nyugalma volt. A magyarság legjobbjainak lelkében azonban, mint hamu alatt a parázs, ott izzott a szabadság utáni vágy. És majdnem száz évbe telt, amíg valóra vált…"

A díszközgyűlésen elnöklő Kiss Imre polgármester megköszönte a magas szárnyalású beszédet, és javasolta, hogy a beszéd teljes szövegét a jegyzőkönyvben örökítsék meg.

Tulajdonképpen a falukutatók hirdette gondolatokat fogalmazta meg. Csakhogy, amikor Féja Géza 1937-ben a Viharsarok c. művében Kelet-Csanád társadalmi bajáról írt, ezzel az akkori hivatalos Magyarország figyelmét akarta fölhívni a tarthatatlan állapotokra. Ezek a gondolatok a fordulat éve után politikai szólamokká váltak. Féja könyvét elkobozták, állásából elbocsátották, és hosszú bírósági procedúra indult ellene. Mag Béla lelkészi megítélése viszont ezzel a beszéddel megpecsételődött. Csepregi Imre prelátus úr a beszéd egyes mondatait azzal próbálta tompítani, hogy a különös kevermesi felfogás tükröződik benne, és ez a meghatározója Mag Béla lelkivilágának. És valóban, otthonról nemcsak a buzgó katolikus hitet hozta magával, de Kelet-Csanád agrárszocialista szellemiségét is. Ezek olyan mélyen belé ivódtak, hogy nem volt képes elszakadni tőlük.

Mag Béla a kevermesi parókiára vágyott, de az egyházi főhatóság 1948 őszén – a szülőfalujától 5 kilométerre eső – Nagykamarásra nevezte ki plébánosnak.

A papi békemozgalom élén

Csepregi Imre prelátus úr 1950. augusztus 9-én megdöbbenve vette a hírt, hogy Mag Béla felutazott a papi ülésre. Egy év múlva beválasztották az Országos Papi Békebizottság 75 tagú választmányába, néhány hét múlva a titkárságába. 1951-től Budapesten érseki titkár, 1952-től terézvárosi plébános. 1953-ban a Békebizottság titkárságának vezetője, 1955-ben Czapik Gyula egri érsekkel ketten képviselték a magyar katolikus papságot Helsinkiben a béke-világkongresszuson. 1956. október 22-től Csehszlovákiában egy békerendezvény vendége. Mindszenty József bíboros november 5-én az amerikai nagykövetségről kijutatott levelében felfüggesztett 11 papot, köztük Mag Bélát is. Ezt a tilalmat később a Vatikán hatályon kívül helyezte. Az Opus Pacis elnöke Grősz József kalocsai érsek, ügyvezető igazgatója Mag Béla lett. Ez már nem az Állami Egyházügyi Hivatal szerve volt, inkább a püspöki kar irányítása alatt állt. 71 éves korában érszűkület miatt lábát le kellett vágni, 1982. december 30-án hunyt el. A terézvárosi templomban Lékai László bíboros búcsúztatta.

A bogárzóiak is jó szívvel emlékeznek rá. Péter László szerint gyermekkori élményei a szocializmus mellé állították, de hitét nem tagadta meg, nem árulta el.

Marosvidék Bogárzói emlékkönyv. Makó, 2007. 37–42.

Makó igézetében. Makó, 2014. 288-293.