Nagymama emlékére
Nagymamánk, Görbe Eszter /1880-1967/ és nagyapánk, Biró István /1884-1947/ esküvői képe 1909.
Nagymama emlékére, aki 1909-től 20 évig bogárzói lakos volt.
A következő vers családi körben született, nagynénénk, Biró Eszter írta. A nővéremnek adta, hogy megőrizze a leszármazottaknak. A becses családi emléket közreadom, hogy ezen keresztül is megőrződjék az első és a második világháború bogárzói és a környékbeli áldozatainak, sérültjeinek emléke; az anyák, a feleségek és a félárvák küzdelmes élete és a jövőbe vetett hite.
Óriás volt az én anyám
Anyák napján én megállok
sírod mellett múltba szállok.
Dolgos kezed, mi volt hajdan,
megcsókolom gondolatban.
Látom szemed mosolygását,
olvasva lányod írását.
Látom arcod borulását,
fiad hasztalan várását.
Látom erőd nehéz napban,
megjelensz most száz alakban:
mint családi béke őre,
unokák dédelgetője,
majd kezedben főzőkanál,
a szeretet illata száll…
Háború volt, gyerek voltam,
apánk megjött élőholtan.
Óriás lett az én anyám,
férfiként küzdött a tanyán,
mi meg csak csodáltuk négyen,
amint fáradt a vetésen.
De a földbe hullott jó mag,
abból hajtott ki a holnap…
Lett jövőben bízó látnok,
kezében most könyvet látok…
Tudott lelkesedni hévvel,
fiatalos nyolcvan évvel…
Én ma leborulok mélyre,
könyvet tartó, fáradt kézre…
/Bíró Eszter/
A gyermekeik Anyusnak, illetve Apánknak szólították őket.
Mi, unokák a képet nézegetve gyakran szóvá tettük, hogy nagymama esküvői ruhája fekete. A magyarázat szerint ennek így kellett lennie, hogy amikor eljön az ideje, majd ebben ravatalozzák fel. Nem emlékszem már, hogy nagymamát milyen ruhába öltöztették halálakor a lányai, de az biztos, nem hízta ki a ruhát az esküvőtől eltelt 58 évben sem.
Nagyapánkat az első világháború végén súlyos sérülten hadikórházba vitték, sohasem gyógyult meg. A családi legenda szerint dédnagyanyánk kétségbeesetten jósoltatott a tótkomlósi piacon egy cigányasszonnyal, mert mind az öt fia a háborúban volt. Minden fia hazajön, de egyben nem lesz öröme. A jóslat valóra vált.
Ö volt a mi nagyapánk. Élete utolsó 15 évében nagymama otthon ápolta.
"mi meg csak csodáltuk négyen, …"
Anyukánk, Anna; húga, Erzsébet; nővére, Eszter; bátyja, István, aki odamaradt a második világháborúban.
" kezében most könyvet látok…"
Nagymama nyolcvan fölött.